Rádiós megemlékezés október 6. alkalmából

Címkék: Események

Október 4-én az első órában emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. Ez a nap nemzeti gyásznap Magyarországon és a magyarok által lakott területeken annak emlékére, hogy az 1848-49-es szabadságharc 12 honvédtábornokát és egy ezredesét kivégezték. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenségét.

1849. október 6. szombat napja volt.

Az őszi felhők közül még ki sem bújt a reggeli fénysugár, amikor megnyílt az aradi vár északkeleti kapuja. Négy tábornokot kísértek a közeli sánchoz - Kiss Ernőt, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot és Schweidel Józsefet. Amint felsorakoztak, Kiss Ernő szabad szemmel maga vezényelt tűzparancsot. A hajnali puskaropogás után két órával újra kinyílt a várkapu, és kilenc tábornok lépett ki rajta, hogy utolsó útját tegye a felállított kilenc bitófa felé. Néhány perc múlva Lahner György, Leiningen Károly, Knezich Károly, Pöltenberg Ernő, Aulich Lajos, Nagy Sándor, Török Ignác, Vécsey Károly és Damjanich János tábornok eltorzult arcát s a bitófákon függő élettelen testét világította be a felhők mögül kibontakozott Nap.

Bevilágította azért, hogy keresztfákká avassa fényével a szégyenoszlopokat. Bevilágította azért, hogy Golgotává avassa azt a helyet, amelyen a zsarnoki önkény bakója oly kitűnően működött.

A kivégzés után reggel nyolc órakor, mint a Kálváriára, úgy zarándokolt a nép, és zokogva imádkozott a tizenhárom vértanú teteme mellett.

Juhász Gyula: Vértanúink

1918. október 6.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!

A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.

Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog

Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,

Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.

A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

Az irodalmi összeállítást a 11. c osztály tanulói adták elő.